Miután saját felelősségemre abbahagytam a kemoterápiát, december 14-én kellett legközelebb jelentkeznem az onkológusnál, a CT és MRI leletek miatt.

[

CT lelet (2017.11.15.)]

"] MR lelet (2017.12.05.) vélemény

Számítottam rá, hogy az onkológus forszírozni fogja a tüdőbiopsziát, nem is okozott meglepetést. Beszélt a radiológussal, aki azt mondta, hogy biztonsággal meg lehet csinálni a biopsziát, nem kell tartani a légmelltől, erre a legideálisabb a 2017. dec, 19. kedd lenne. Az orvos azt mondta, hogy ez azt jelenti, hogy egy éjszakára kellene befeküdnöm az Osztályra, mert biopszia után 24 órás megfigyelés van. Azt kértem, hogy másnapig gondolkodhassak rajta, hogy vállalom-e..

Az orvos egyben PET/CT-t is javasolt, valamint koponya MR-re is mennem kell majd januárban és februárban kellene menni kolonoszkopiára.

A CT leletben szereplő kismedencei leírásra pedig azt mondta, hogy a műtétet végző sebésszel konzultáljak, mert ő fogja tudni megmondani, hogy ezek megfelelnek-e a műtét utáni állapotnak..

Nagyon sokat vívódtam, de végül megírtam az orvosnak, hogy vállalom, befekszem biopsziára.

 Reggel 8-ra mentem, de a CT vezérelt biopsziára végül csak délután került sor. A hasamon kellett feküdni és a hátamon szúrtak meg. Éreztem, de teljesen kibírható volt.. Már nagyon éhes voltam, mert nem lehetett enni, amíg nincs meg a vizsgálat, de azt mondták, hogy még egy órát várjak az evéssel. Az idő letelte után megettem az ebédemet. Utána nem sokkal kezdtem el köhögni, ami egyre rosszabb lett, akkor mentem ki a nővérpulthoz, hogy én rosszul vagyok a biopszia miatt. Jött az orvos megvizsgálni, azt mondta, hogy légmell gyanús vagyok, elvisznek mellkas röntgenre, annak az eredményétől függ, hogy az intenzívre visznek-e, vagy a sebészetre..

Hát a Mellkas-sebészetre kerültem át PTX (légmell) diagnózissal, a jobb tüdőm összeesett. A jobb mellkasomba, a bordák között bevezettek egy csövet érzéstelenítéssel, hogy a levegő ki tudjon jönni és táguljon a tüdőm. Utána megint elvittek röntgenre, ott azt mondták, hogy visszakaptam a tüdőmet. Minden levegő vétel nagyon fájt, azt mondták ez ezzel jár, csak fájdalomcsillapítót tudnak adni. Nehéz volt a következő pár óra és az éjszaka, közben többször is kaptam fájdalomcsillapítót. Másnapra más elviselhető volt a fájdalom.

Ezzel kellett mászkálnom és aludni két éjszaka. Nagyon kellemetlen volt.  Utána lecserélték egy zacskóra, az már sokkal jobb volt, 3 nap után vették csak ki a csövet. December 23-án mehettem haza. Utolsó estén  a sztóma műtétet végző orvosom volt az ügyeletes (gondolom a közelgő ünnepek miatt kevés volt az orvos), ő vizitelt, amikor meglátott, nem foglalkozott velem, megígérte, hogy majd később vissza jön - nem ért meglepetésként, hogy nem jött (:

A Kórházi elbocsátáskor kaptam gyógyszereket, amiket akkor is szedjek, ha nincs fájdalmam (mondta az orvos) és 30 napig kell vérhígítóval injekcióznom magam.

Hát az injekciózásról kiderült, hogy nem is olyan egyszerű, mivel nagyon le vagyok fogyva, így nincsen hájam, amibe adhatnám, a bal oldalon a sztómazsák van, így csak a jobb oldalon tudom a hasamba szúrni.

Úgy gondolom, hogy ez volt az utolsó ilyen jellegű vizsgálat, amit engedtem. A tüdőmön a folt 2013. óta nyugalomban volt, nem okozott nekem semmilyen panaszt, nem volt nehézlégzésem sem, fizikai aktivitás során sem, annak ellenére, hogy kb. 40 éve dohányzom. 2013-ban tüdőszűrésen emeltek ki, akkor találták ezt a foltot, voltam CT-n, nem tudták megállapítani, hogy mi ez, beutaltak a Korányi Pulmonológiai Kórházba, ahol légzésfunkciót és bronchoszkópijai vizsgálatot végeztek, ami nem igazolt malignitást, továbbra sem tudtak mondani semmit, hogy mi ez a folt. A kórházi zárójelentésben az volt, hogy PET/CT-re küldenek majd további vizsgálat céljából, amire sosem került sor, hiába telefonálgattam hónapokig. A bronchoszkópijai vizsgálat nagyon-nagyon rossz volt, szinte sokkot kaptam tőle, azt soha többet nem akarom átélni. Annak legalább nem volt semmilyen következménye, nem úgy, mint most ennek a biopsziának.

Az onkológus után már nem sok idő volt a kórházi befekvésig, ezért email-ben kerestem meg a műtétet végző sebészt, aki röviden, tömören ennyit írt:

Amennyiben nincs láza vagy hasi panasza, úgy az MR által leírtakkal semmi teendő nincs, ezek az ilyen műtét utáni állapotnak felelnek meg.