Megkerestem a Kékgolyó utcában egy sebészt (osztályvezető főorvos), aki 2017.06.14-én fogadott, vetett egy pillantást a PET CT leletre (nem a képi anyagra), megnézte a szövettan leletét és megvizsgálta a,z megégett végbelet (nagyon fájt).
Megkérdezte, hogy végeztek-e a tüdőnél biopsziát, mondtam, hogy nem.
Elmondtam neki, hogy eddig, senki semmilyen információval nem szolgált a további sorsom felől.
Aztán közölte, hogy az én rákom olyan fajta, amely nem képez áttétet a környezetébe, de viszont kiújul. Ezt az onkoteam-nek kellett volna velem közölni, mert neki nincs lehetősége ebbe mélyen belemenni. A záróizom nem tartható meg, még akkor sem ha teljesen felszívódik a daganat. Ha megműtenek záróizom megtartással, akkor nem fogok tudni egy színházba sem elmenni, bepelenkázhatom magam és bezárkózhatok a négy-fal közé, de ha sztómám lesz, akkor el fogok tudni menni színházba is. Augusztus 14-n kellene befeküdnöm a kórházba, másnap lenne a műtét, de ő akkor nem ér rá (szabadság), de egy kollégája megcsinálja a műtétet.
Aztán átment a másik szobába, mert ott is beteg várt rá vizsgálatra.
Kaptam egy csomó papírt a nővérkétől: gyógytornára kell menni hasi műtét előtt, pszichológus, aneszteziológus, házi orvosnak adott feladatokat, szervezze meg a vizsgálatokat a műtét előtt (EKG, vér, mellkas röntgen), találkozás a műtétet végző orvossal stb. Kaptam tájékoztatót, hogy a családtagjaim, ismerőseim adjanak vért, mer akkor a műtét során, ha szükség lesz rá előnyt élvezek.. Majd elküldenek mellkas CT-re és kismedencei MR vizsgálatra, de ennek az időpontját, majd postán kapom meg.
Már ott is sírtam és hazafelé is sírva vezetettem.
Azt hittem, hogy azért kapom a sugár és kemoterápiát, hogy zsugorodjon a daganat és megmenthető legyen a záróizom. Akkor miért mérgeznek engem a kemoval és miért tesznek ki a sugárnak, ha mindenképpen az a vége (és ezt más orvosnak is látnia kellett volna), hogy a záróizom nem tartható meg és sztómát kell kapnom..
